Lázár Ervin Csillagmajor c. novelláskötete 1996-ban jelent meg. Ezeket az elbeszéléseket a helyszín köti össze, az a valóságban nagyon is létező Tanya, amelyben szeretnivaló, naiv és rafinált tanyasi emberek élnek. Ámde. Ezen a tanyán valamennyi história, egy ponton, sokszor már a novellák elején elrugaszkodik a földtől, csodás és váratlan fordulatot vesz, majd minden külön eligazítás nélkül - átmegy mesébe.

Mesébe, még hozzá nem akármilyenbe. Ezek a rácpácegresi történetek a XX. század rémséges, riasztó történelmébe merítkeznek. A saját törvényeik szerint élő tanyasiak így vagy úgy szembekerülnek a körülöttük lévő (elterülő) Világ saját törvényeivel és ebből az összeütközésből felemelő, megríkató, varázsos históriák születnek.

Ezekből a históriákból mesél filmünkben három szorosan összefüggőt “A porcelánbaba”. Valahonnan a távoli külvilágból lovas katonák érkeznek a Tanyára, és váratlanul szembekerülnek egy 14 éves kamasz fiúval. Azidőtájt, mikor a történelem egy kisebb vargabetűt ír le, a központból a Tanyára látogató “elvtárs” megígéri, hogy feltámasztja a halottakat… Egy másik rossz emlékű évben, egy idős sváb házaspár próbálna elbújni a kitelepítés elől, de valaki feljelenti őket…

A három mese végül is egy történet. Szereplői is ugyanazok. “A porcelánbaba” híradás egy letűnt időből. Néhány borzalmas csoda a múlt század Európájából.

Gárdos Péter 2004. nyarán 70 millió forintos költségvetésből forgatta A porcelánbabát, mely az eredeti tervek szerint tévéfilm lett volna.