Tabló - Minden, ami egy nyomozás mögött van

Dettre Gábor rendező öt évet várt legutóbbi nagyjátékfilmje, a merészségével, ügyes rendezésével és a társadalom legmélyebb bugyraiba való bátor leereszkedéssel a magyar filmek közül kitűnő Felhő a Gangesz felett óta. Hogy a visszatérés is nagyot szóljon (na nem a kasszáknál; ez inkább szakmai berkekben értendő), és kétségkívül vitát is provokáljon, arra szükség volt Kertész Ákos A gyűlölet ára című regényének hiteles társadalomképére is.

Nem is olyan régen még az elsőfilmes Faur Anna Lányok című filmje kapcsán örömködtem, hogy a magyar rendezők remélhetőleg az egy szobába zárt mélylélektani drámák helyett kimerészkednek az utcákra, hogy körülnézzenek, és egyben dokumentálják mindazt a mocskot, ahol tulajdonképpen az életünk jelentős részét töltjük. Míg az államszocializmus idealisztikus városképét, az emberek mindennapi életét bőven magunk elé tudnánk idézni csupán a látott filmanyagra támaszkodva, addig az ezredforduló után talán egy kezem elég lenne, hogy megszámláljam azon magyar játékfilmek számát, amelyek valamely aktuális társadalmi problémával foglalkoznak, és nem átallnak az utcára is kimenni ennek ábrázolásához.

A sokáig Romazsaru címen forgó, majd az utolsó pillanatban átkeresztelt Tabló - Minden, ami egy nyomozás mögött van! (az alcím gyermekded mivoltát most megint csak hagyjuk) szerencsére eleget tesz ennek a követelménynek, és bőven felépíthetjük belőle a kétezres évek elejének porlepte, nyolcadik kerületi romos miliőjét. Mucsi Zoltán lerohadt gangos bérházak sötét zugaiban, igénytelen talponálló kiskocsmák és szocreál rendőrőrsök végeláthatatlan labirintusában próbálja egyrészt elkapni a gyilkost, másrészt szembesülni a mindennapjainkba beszűrődött rasszizmussal, továbbá elfogadni saját magát.

A Tabló ugyanis megpróbál kezdeni valamit az egyre elharapódzó rasszizmussal – nemes cél, ám erényei inkább magasfokon kezelt karakterábrázolásaiban rejlenek, semmint a gyűlölet témájának hiteles visszaadásában. A cigány származású rendőrnek Mucsi Zoltán játékában ugyanis elsősorban nem a saját gyökereivel kell megküzdenie, identitásának feszegetése pedig kimerül néhány szitokszóban, melyet általában hisztizve lereagál. A rasszizmus gyökereire, miértjeire nem derül sor, csupán látjuk annak közösséget bomlasztó beidegződését, és e sajnálatos ténynek az olajozott működését.

Jeleskedik azonban a film a gyakran szociográfiai igényű térábrázolásban, Budapest rothadó képének dokumentálásában. Karakterei, akiket szinte kivétel nélkül zseniális színészek brillírozásában követhetünk nyomon, általában típuskarakterek – tehát egyedek helyett jóval helyesebb egy-egy népcsoport, embertípus általános egészének egyszemélyes reprezentációjaként vizsgálnunk őket. E környezetben pedig valamiért nagyon otthon van a rendező – zsidó nyomozó, tapló verőember, proli munkás és egyszerű cigány kerülnek egymással örök konfliktusba. A belőlük álló társadalmi tabló minden tagjában egyvalami közös csupán, hogy szinte mindegyikük gyűlöli a többieket.

A film nem kertel sokat: szereplői esendő emberek, távol a hollywoodi fröccsöntött műanyag sztárocskáktól. Hőseink bizony masszívan káromkodnak (rég nem láttam filmben egy percre eső ennyi nyomdafestéket nem tűrő szót – Scorsese Casinoja, vagy az utóbbi Jancsó-filmek a fasorban sincsenek ehhez képest), piálnak, kisgatyában mászkálnak otthon, vagy éppen zsebhokiznak – és mindezt a kamera rezzenéstelen tekintettel mutatja be, még egy szopásjelenetet is lesz alkalmunk jó közeliben megcsodálni. A káromkodások egyébként gyakran borzasztó humoros formában történnek – rég röhögtem ennyit magyar filmen, a film krimijellege ellenére a beszólások nagyon ott vannak azon a bizonyos szeren. Gyenge idegzetűeknek, érzékeny lelkűeknek és szendeszüzeknek kifejezetten ellenjavallt – de aki mögött van vagy fél év a nyolckerben, garantáltan élvezni fogja. Már persze ha a moziteremben is vevő arra, ami majd a gangon is várja a filmszínházból hazafelé menet.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!