Bejelentkezés

Eladóak a moziplussz.hu és moziplusz.hu domain-ek + a hozzá kapcsolódó közösségi fiókok. További információk.
Filmkritika

Leány gyöngy fülbevalóval

Csanádi Péter kritikája
2004. augusztus 18. 13:14

A XVII. századi vallási megosztottság, a katolikus - protestáns szekértábor szembenállása, olyan kis országok művészetében is lábnyomát hagyta, mint az akkoriban aranykorát élő Hollandia. A déli területek (ma: Belgium) katolikus fennhatóság alatt maradtak, míg az északi tartományok gazdag kereskedővárosainak többsége a protestáns hithez ragaszkodott. Utóbbiak, szemléletben leginkább az angol puritánokhoz hasonlítható ízlésvilága, nagymértékben különbözött attól, ami a határon túl dominált. Jámborságuk, szorgalmuk, intimitásra törekvő életvitelük legkevésbé sem hasonlított a déliek túláradó, pompát kedvelő életmódjához, mely utóbbinak ékes példái a flandriai Rubens vásznain megelevenedő színpompás, dinamikus kompozíciók.

Frans Hals, Jan Van Goyen, Rembrandt van Rijn mellett a protestáns Hollandia egyik legnagyobb mestere a delfti születésű Jan Vermeer volt. Mint ahogy a Leány gyöngy fülbevalóval modelljéről is igen keveset tudni, leginkább csak tévútra vezető találgatásokba lehet bocsátkozni, egyetemi művészettörténet szemináriumokon meg hányni-vetni az eddigi adatok alapján megválaszolhatatlan kérdést, úgy Vermeer életéről sem lehet sok biztosat állítani. Rózsaszín felhőbe burkolódzó bestseller szerelmi történetek mindenkori táptalaja a források hiányában szenvedő művészek élete. Legtöbb esetben megfelelő alkalom arra, hogy a hitelesen, a maga részletgazdagságában ábrázolt kor hátteréből leányálmokat megmozgató, spekulatív történet kerekedjék ki.

Annyi bizonyos, hogy a tanoncévek után, 1653-ban, 21 éves korában a delfti Szent Lukács festőcéh kortársak által jól ismert vezetője lett, de továbbra is a műkereskedés számított fő jövedelemforrásának. Tartozásai kiegyenlítendő kénytelen volt festményeit óvadékként használni. Vélhetően emiatt függ napjainkban mindösszesen csak 35, többségében kisméretű alkotása valamely múzeum előkelő pontján. Rövid élete illetve munkastílusa (évente egy-két kép) sem kedvezett a mai aukciókon néhanapján felbukkanó, Vermeer-képekre licitáló műkedvelőknek.

Ez, a művészeket körüllengő félhomály, a Mester alkotásai előtti megkérdőjelezhetetlen hódolat, valamint a történetben rejlő “történelem-pótló” lehetőségek vezették Tracy Chevalier-t amikor megírta az Amerikában több hétig könyveladási listákat vezető Leány gyöngy fülbevalóval-t, teletömve mindazzal, ami ma (és talán mindig is) a siker záloga. Visszahúzódó, hisztériás feleségtől, pénzsóvár anyóstól, élvhajhász patronálótól a műterem csendességébe menekülő festőgéniusz és a Vermeer-ház szolgálatába szegődő cselédlány egymás iránti vonzódásáról, a kiszolgáltatottság állapotáról és a XVII. századi delfti mindennapokról.

A mozikban első filmjével, kritikai sikerrel és díjakkal debütáló Peter Webber nagy erénye, hogy megtalálja azt a szűk ösvényt, amely a tágas konyhákból, a damasztterítőkkel borított, porcelánokkal, kristályokkal és ezüst evőeszközökkel zsúfolt étkezőkből, kitömött trófeákkal, szőnyegekkel díszített termeken keresztül, száradó ruháktól rogyadozó, örök zsibongástól hangos udvarokra nyílik, majd zajos piacok jövés-menése mellett az érzelmek forráspontjához vezet. A Leány gyöngy fülbevalóval némafilm is lehetne, vagy egy művészi album, egy gondosan rekonstruált, eddig még ismeretlen Vermeer festmény. A minden apró részletet alaposan megkomponáló szakértői munka, a mélyzöld - bordó sötétítőfüggönyök, spaletták egy pillanatig sem homályosítják el azt, amiről a film korhű “körítésen” kívül olyan halkan, de értő füle számára, mégis földrengéshez hasonlatos pusztítással beszél.

A kimondatlan szavakról, a kényszerűség csapdájáról, a lopva leomló hajzuhatagról, a csókolatlan ajkakról, a szerelmi vágyódással -még ha aszketikus is- kéz a kézben járó romlatlanság elvesztéséről. És nem utolsó sorban a művészet, a zsenialitás lényegéről, mely gyöngyházszerű fényben fürdőző enteriőröket, jelentéktelennek tűnő témákat az élet legfontosabb, legmagasztosabb pillanataivá képes változtatni. A XVII. századi protestáns holland festészet egyik törekvése volt ez, tapogatózni a látható világ szépségei felé, a mögöttest azáltal allegóriává, lényegivé varázsolni, hogy az ábrázoltnak valójában nincs is valódi fontossága. Vermeer világa nyugodtnak, tisztának látszik, egyben a kor holland festőire jellemző humoros zsánerjeleneteknek már nyoma sincs.

A Leány gyöngy fülbevalóval, a fényekkel, meleg sárgákkal és vörösekkel festő Eduardo Serra operatőr és Ben Van Os látványtervező mellett elsősorban Scarlett Johansson filmje. Szeméből, arcáról kiolvasni gondolatit, ajkáról az elérhetetlen vágyakozás keserű csókját. Értelemmel és érzelemmel tölti meg a boldogságot kereső, de csak fájdalmat találó és okozó cselédlány alakját. Judy Parfitt (Maria Thins), Essie Davis (Catharina), valamint a női mellékszereplők egytől-egyig lebilincselő alakítást nyújtanak.  A férfiak jelenléte hol túlontúl üres, hol bántóan harsogó. Colin Firth kísérletet tesz egy tűnődő Vermeer ábrázolására, ami ha sikerülne is neki, nem feltétlenül tenne jót Peter Webber alkotásának. Ami a Bridget Jones naplójában működött az a XVII. századi történetben túlságosan felszínesnek, szokványosnak tűnik. Mentő körülményként felhozható, hogy az életrajzi filmek sarkalatos pontja mindig is a művész ábrázolása. Van Ruijven erkölcsileg romlott karaktere árnyalt játékra adna lehetőséget, ezzel szemben Tom Wilkinson jellemformázása rikító.

A legtöbb ember azt szereti felismerni a képeken, amit a valóságban lát. Természetes igény ez és a szépség előtti elmerengés. Az igazi csoda azonban abban áll, amikor az együtt lélegzés is megtörténik. Ezt sikerült elérnie Vermeernek festményeivel és Peter Webbernek filmjével. 

Értékelés:

Leány gyöngy fülbevalóval

Játékidő: 109 perc

Rendezte: Peter Weber

Szereplők: Colin Firth, Scarlett Johansson, Tom Wilkinson, Judy Parfitt, Cillian Murphy, Essie Davis

Forgalmazó: UIP - Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."
A figyelmedbe ajánljuk