Collateral - A halál záloga

Max (Jamie Foxx) számára ez az éjszaka sem indult másképp, mint a többi hosszú műszak. Két fuvar között rövid álom saját cégről, majd utasok a nagyváros szétszórt pontjain. Egy jogásznő, aki éjjel is a legfontosabb ügyén dolgozik (Jada Pinkett-Smith); egy ingatlanügynök, aki 5 helyre néz be egy éjszaka, s mindent 600 dollárral honorálja (Tom Cruise). Max napja ennél érdektelenebb talán nem is lehetne. Lehetne, ha a kettes számú utas valójában nem Vincent, a pszichopata bérgyilkos lenne ...

Végignézve az idén mozikba került filmeket, nem egy várva várt darab okozott már kellemetlen pillanatokat, ideges karfamarkolásászt, alig várt vége főcímet vagy vetítőtermi kirohanást. A Van Helsingek, Riddickek, Halálok ragadozók ellen (lassan) már a videotékák polcán pihennek, hogy totális agyi megsemmisítést hajthassanak végre kikölcsönzőik ellen.

A gyilkos mosolyú Tom negatív szerepben az Interjú a vámpírral óta nem fordult elő a filmvásznon, pedig a Collateralt alapul véve több, mint hanyagolnia kellene Ethan Huntot és a törvény jobbik oldalán álló társait. Vincentként az év egyik legcoolabb alakítását hozza; kellően visszafogott és meglepően intelligens, de ha a munkára kerül a sor, kegyetlen és véresen profi szakember.

“Egy fickó felül a metróra, itt L.A.-ben, és meghal útközben. Gondolod, hogy valaki észreveszi egyáltalán?” - száll be Vincent a kocsiba, mint jól öltözött, középkorú férfi; semmi feltűnő, csak egy szürke öltöny és őszbe forduló haj. Az első megállóban azonban máris egy hulla esik Max kocsijára. “Te ölted meg? Nem, én csak lelőttem. Az esés és a golyó végzett vele” - a film fekete humora Stuart Beattie forgatókönyvíró (A Karib-tenger kalózai) forgatókönyvíró tollát dicséri.

Vincent látszólag nem bíz semmit sem a véletlenre, percre pontos terv szerint közlekedik állomásai között, és rakja rendbe az örök vesztes Max életét. Bérgyilkosunk életfilozófiája legalább olyan pontos és ütős, mint a lövései; nemcsak a mai nagyvárosok rendezetlenek és szétszórtak, hanem a bennük élő emberek is, s ez alól nem kivétel Max és Vincent sem.

Talán a remekül megírt szkript teszi, a pengeéles párbeszédek, az acélkék színvilág, az atmoszféra, vagy az utat átszelő prérifarkasok - a Collateralt nem lehet nem szeretni. Ez a film egy olyan puzzle, ahol minden darab a helyére kerül, a betétdaloktól a legapróbb mellékszerepekig. Az idei év egyik leglátványosabb akciójelenete, a klubbeli leszámolás alatt Paul Oakenfold megy; az Audioslave Shadow on The Sunjának szövege minden sorában a filmet tükrözi vissza. Mark Ruffalo (a Hirtelen 30 cuki fotósa!) latino rendőrként követi Tom nyomait; míg Irma P. Hall, a Betörő a szomszédom félelmetes főbérlője, Max édesanyjaként olvad el Vincent kedvesebbik felétől.

Egy remek filmet édeskés hollywoodi happy enddel elszúrni súlyos hiba; a Collateralnak azonban még a tipikus akciós befejezést is elnézzünk: ha Tom el is felejt célozni az utolsó öt percben, az év egyik legjobb, Oscar-jelölésre érdemes alakítását hozza. Még kérdés, hogy irány a mozi? Ready, steady, go!

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!