Redvás Amal

Nem ismerem Lukaas Moodyssont! Tudom, kellene, mert Lilja 4-ever meg miegymás, de akkor sem fogok hazudozni! Nem ismerem a svéd kisvárosokat sem. Továbbá nem tudok semmit a lánykamaszok érzelmi problémáiról, de még csak az identitás-kérdésekről sem (legalábbis nem elsőkézből). Aztán fogalmam sincs, milyen az, ha szűz vagy, de lotyónak hisznek; ha titkolt érzelmek csapdájában vergődsz; ha lapos perspektívák fojtogatnak. Viszont ismerem a Kurva Amalt (ez a Redvás Amal másik, kifejezőbb magyar címe). Tudom, hogy igazából nem prostituált és még csak nem is egy személy. Épp ezért most már sejtem, kicsoda lehet Moodysson. Így már azzal is tisztában vagyok, hogy soha, de soha nem szabad lebecsülni a tizenévesek problémáit; hogy nem egyszerű úgy felnőni, ha nem lóg semmi a lábaid között; hogy a rosszindulat és az ismeretlentől való félelem a legmocskosabb méreg a világon. Tudom, hogy Amal csak azoknak a szemében kurva, akik elveszettként tévelyegnek a felnőtté nemesedés(?) elcsépelt buktatói között. Mert ha megtalálod a kapaszkodót, a férges is képes sterillé tisztulni. Kezdjek el közhelyeket sorolni? Egy fenét! Inkább csak annyit mondok, hogy Lukaas Moodysson és Amal. Kurva jó film!

Nem trágárkodom. Mert ha érzékletes szavakkal tesszük helyre a dolgokat, az nem minősül káromkodásnak. És ha mégis, akkor mi van? Valahogy így lehetett ezzel Moodysson is, mikor a Kurva Amal forgatókönyvét írta. Hiszen leszbikus(nak tetsző) kamaszlányokról készíteni filmet nem éppen szokványos, és - lássuk be - nem mindenhol botránymentes dolog. A svéd rendező egy interjúban elmondta, hogy azért érdeklik elsősorban a lányok-nők (lásd még például eddigi legnagyobb sikere, a Lilja 4-ever), mert a fiúkat unja, laposnak találja. És milyen igaza van! A női lélek sokkal összetettebb (most nem éppen hazabeszélek), ebből kifolyólag pedig sokkal problémásabb is. Na erről szól elsősorban a Kurva Amal - sok más mellett. Ugyanis nekem az tetszik leginkább ebben a svéd-dán drámában, hogy ha más-más nézőpontból vizsgáljuk, más-más jelentéstartalom csavarja el a fejünket (agyunkat-lelkünket). Véleményem szerint a KA (ne kelljen már annyit káromkodnom) egyszerre beszél a földrajzi-, az életkori-, a nemi identitásról; a földrajzi-, az életkori-, a nemi mintákról; a földrajzi-, az életkori-, a nemi elvárásokról mind társadalmi, mind pedig egyéni szinten. Mindezt úgy, hogy ezek a más-más cipőben és más-más dimenzióban bicegő fogalmak egyáltalán nem keverednek, nem fonódnak össze szétválaszthatatlanul (értsd: kaotikus-hiteltelenül). Váó (amerikaiasan Wow)! Na ehhez kell igazán tehetség!

Moodysson nem bajlódik sokat a dramaturgiával. Végső soron egy (összefüggő) szálon fut a történet, és többnyire még a párbeszédekben sincs akkora erő, amely elsodorna bennünket. Viszont ebben az egyszerűségben rejlik a film nagyszerűsége! (Újabb közhely volt?) Az, hogy hétköznapi történetbe csomagolja a korántsem hétköznapi dilemmákat (semmi váratlan csavar, oda nem illő szituáció, meghökkentő történés), sikerül elérnie, hogy csakis a problémákra koncentráljunk. A maguk összetettségében. Nem akarja, hogy mindenáron azonosuljunk a szereplőkkel, viszont azt elvárja, hogy megértsük őket. Ellentmondásnak tűnik, de pontosan ez csempész dinamikát a KA-ba. Nem a szereplők helyzetét éljük át, hanem a problémáikat. Szerintem ez mesteri húzás, rendhagyó megközelítés. Érdekes, hogy ezt a meggyőződésemet cáfolni látszik a kézi kamera használata (nagyjából az egész DOGMA-szerű ábrázolásmód), én mégis tartom magam az elmondottakhoz. Szóval nincsenek (túlságosan) színek, nincsenek lélekfelfedések, nincsenek különleges karakterek, de mégis él a történet, mert van minden helyett beszélő csók lány és lány között; van érzelmes-dühös-szégyenteljes-vágyakozó pillantás Agnes (a bájos Rebecka Liljeberg) és Elin (a “kurvás” Alexandra Dahlström) között; és van a végletekig perspektívát tagadó atmoszféra. Van Amal, amely nem is mindig kurva, csak ha egyáltalán nem illegeti magát.

Nem vagyok hajlandó több jót mondani a KA-ról! Ugyanis csak így maradhatok hű a film azon tulajdonságához, hogy nem akar “feltűnősködni”. Mit értek ezalatt? Hogy nyoma sincs érzelemvezérlésnek, befolyásolásnak, hatásvadászatnak. A Kurva Amal egyszerű, tiszta, filmszerű film, amely gondolatvilágában messze felülmúlja vizualitását. Azt hiszem, ennyire dísztelen alkotásra leginkább az északi filmesek képesek. Épp ezért a KA azoknak ajánlható különösképpen - annak ellenére, hogy mondanivalója minden érző individuumra érvényes -, akik szerelmesei a svéd és dán moziknak. Különben is, letagadhatatlan, hogy mindannyiunknak volt olyan periódusa az életben, amikor szűk pátriánk kurvára kilátástalannak tűnt (bocsánat a kifejezésért, de ismét csak a stílszerűség oltárán áldoztam). Ha szerencsénk volt (van), ez csak átmenetileg tartott, de hogy volt, az biztos! Úgyhogy csak azt kívánhatom, egy hasonló időszak, ha újra jön, a lehető legrövidebb ideig tartson! Remélem, Lukaas Moodysson a maga eszközeivel tesz róla, hogy legalább a mozitermekben így legyen!

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!